Szerelem Parisban-Szereplők

Itt vannak az új történetnek a szereplői!

Panni

Sziasztok!Panni a nevem és 17 éves vagyok.Szüleim meghaltak egy terror támadásnál.Nagy szüleimmel éltem mostanáig.Azt mondták, hogy amikor betöltöm a 17-et akkor elköltözhetek Francia országba.Már kiválasztottam azt a lakást amiben lakni fogok ami Paris egy kis utcájában található.Francia országban modellkedni szeretnék az egyik cégnél ahova fel is vettek.Nyáron kezdődik majd az állás.Az egyik barátnőm is velem jön majd, Barbi.Részben még azért is megyek Parisba, mert az a szerelem városa és talán megtalálom az igaz szerelmet.

Barbi

Sziasztok!Barbi a nevem és 18 éves vagyok.Én vagyok Panni legjobb barátnője.Sülve főve együtt vagyunk, ezért nem engedtem neki, hogy egyedül menjen el Francia országba.Ő még keresi a nagy Őt én már megtaláltam 2 éve aki Parisban fog minket várni, vagyis engem.

Jack

Sziasztok!Jack a nevem és 19 éves vagyok.Én volnék Barbi barátja.Parisban élek és nálam fog lakni Pannival amíg modellkednek.Van még egy lakó társam aki szintén fiú, Benji.Van egy kutyám, Karakó.Karakó egy hím kutya akit az utcán találtam.Azt mondta az állatorvos, hogy Észt kopó és Beagle keverék lehet.

Benji

Hello!Benji a nevem 18 éves vagyok és Parisban élek.Én vagyok Jacknek a lakótársa és most hozzánk fog költözni a barátnője és még egy lány.Parisban dolgozok, mint menedzser.Megakarom találni az igaz szerelmet.Ki tudja lehet, hogy a lányok érkezésével megtalálom?

A búcsúzás-Utolsó rész

A rossz dolgokat el kellett felednem és optimistának kell lennem, ami persze nem egy könnyű dolog, de semmi sem lehetetlen...Ha bár tényleg úgy érzem, hogy tele vagyok érzelemmel próbálom kizárni a rosszat, és még több jót keresni.A köztes állapot túl lépésén segít Zack és Jessie is.És valóban úgy érzem, hogy megtettem a lépéseket amik még mindig inognak, de egyre biztosabbak.Mivel meg van mind az ami egy szellemnek kell, ha mondhatom így akkor mind megvan.A barátság, és a szerelem.Szerintem nem kell több egy szellemnek.Bár lehet, hogy rosszul gondolom...

Reggel amikor felkeltem Zack ágyából.Igen.Az Ő ágyában aludtam.Ha élnék akkor most sikítoznék, de most?Most semmi értelme.De kergessük el a felhőket és legyünk boldogok!Na szóval..Amikor felkeltem akkor már Zack nem volt mellettem.Lassan feltápászkodtam és lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol Zack és Jessie is ott volt.

-Sziasztok!-köszöntöttem őket széles mosollyal az arcomon Zackhez mentem nyomtam egy puszit az arcára és leültem Jessievel szemben.
-Szia-mondták egyszerre Jessie mosolyogva figyelt Zack is megpuszilt aki a reggelit csinálta és ő is mosolygott.
-Jól aludtatok?-kérdeztem felhőtlen mosollyal
-Igen-válaszolt Jessie aki meglepődött a boldogságomon.-És te?
-Én csodásan aludtam.-mondtam-És te Zack?
-Én is jól.-mondta-Főleg azért, mert mellettem aludt az akit szeretek.-mosolygott.
-Kész a reggeli.-mondta Zack-Öhm...Amanda te, hogy is eszel?-kérdezte zavarában
-Én nem eszek-ingattam a fejem
-Öhm...Rendben.-ült le az asztalhoz és elkezdtek enni.
-Hol van az újság?-kérdeztem, mert kezdett elmenni a jó kedvem
-A nappaliban az asztalon-mondta Jessie két falat között
-Köszi-mosolyogtam és elmentem megkeresni.Hamar meglett leültem és elkezdtem olvasgatni.Amikor a közepénél tartottam valaki átölelt hátulról és egy puszit nyomott az arcomra.Feltételezem Zack volt az.
-Nem akarsz jönni sétálni?-kérdezte
-Megnéznének, hogy miért beszélsz magadban-nevettem
-Akkor menjünk az udvarba.Ott nem lát senki sem.
-Rendben.-pattantam fel és követtem az udvarhoz vezető úton.
Zack kivezetett egy szép udvarba ami a ház mögött volt körbevéve magas kerítéssel ahol nem láttak át.Volt egy medence ami megvolt töltve tiszta hűs vízzel.Sok fa és bokor volt a kertben és a szép zöld fű is helyet talált magának.A medence mentén négy darab nyugágy volt.Zack megindult az egyikhez leült és maga után húzott.Együtt ültünk ott és néztünk egymás szemébe.Halványan elmosolyodott.
-Min mosolyogsz?-kérdeztem felülve
-Azon...hogy milyen, kár, hogy nem élsz.Akkor nem kellene bújkálnunk.-mondta maga elé meredve.
-Hát igen.Ez nagy kár.De el kell majd nem sokára mennem.
-Igen sajnos.Ez így nem fog menni.
-Tudom-suttogtam.-Akkor vége?-kérdeztem
Zack némán bólintott
-Zack.
-Igen?-fordult felém
-Szerintem-nyeltem egy nagyot-Itt az idő.
-Tényleg?Akkor búcsúzz el tőlünk.-mondta majd megindultunk befelé.
Miután a hosszadalmas búcsúzkodás után átöleltük egymást.
-Nos...Akkor sziasztok-mondtam ki az utolsó szavamat és fehér füstté lettem.Még hallottam azt ahogyan sírtak és elköszöntek még egyszer, utoljára.Most, hogy már elmentem végleg békében nyugszok.Ha mondhatom így...Kár...Nem volt igaz szerelmem se gyerekem.Gyakorlatilag önmagam gyilkosa lettem.Most már a menyországban vagyok és innen mindent látok.Látom, hogy Jessie meg Zack szerelmesek.Összeházasodnak és lesz két szép gyermekük.És azt hiszem, hogy én már felesleges vagyok és ideje mennem.


_________________________________________________________________________________

A következő történet nem sokára majd kint lesz csak még azon kell dolgozni, hogy meg változtassuk a blogot.Szóval várjátok türelemmel.

Sziasztok!

Díjak!

Díjak száma:1

Első díjunk

Köszönjük a díjat Krisztián Bokor-nak

Szabályok

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Tegyél fel 11 kérdést

4.Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam

1.Ez a második blogom

2.Szeretek fotózni

3.Van egy kutyám

4.Szeretem Leiner Laura könyveit

5.Van egy féltestvérem

6.Szeretem a Nutellát

7.Beszélek Franciául

8.A szellem blog ötletet az érzelmeim ötlötték.

9.Sokan bántanak.

10.Szeretek blogolni

11.Nem szeretek más blogokat olvasni.

11 kérdésre válasz

1.Mi lesz a következő blogod címe?

-Egyenlőre nem tervezek újat, de valmi olyan amiben benne van a Paris szó :)

2.Mi az az oldal amit naponta meglátogatsz?

-You Tube :)

3.Milyen gyakran változtatod a háttérképed a számítógépen?

-Egyáltalán nem szoktam.Max a telefonomon és a tabbon.A tabbon kb 1- 2 hónap telefon 3 nap.

4.Melyik hírességgel töltenél egy napot?

-Selena Gomez :3

5.Hogyan szeretnéd megünnepelni a következő szülinapodat?

-Ott alvós buli :)

6.Melyik a kedven városod?

-Nincs kedvenc városom.

7.Általában hogy jön az ihlet?

-Zenét hallgatok.Az mindig segít vagy olvasok egy könyvet.

8.Mi a kedvenc blogod?
-Mint mondtam nem szoktam blogokat olvasni.

9.Hány blogra vagy feliratkozva?
-Csak kettőre.

10.Mikor döntöttél, úgy, hogy blogolni kezdesz?
-Kb 4 és fél hónapja.De már volt ez a kérdés :)

11.Minek tanulsz tovább?
-Még nem tudom.


11 kérdés

1.Miért kezdtél blogolni?
2.Mióta blogolsz?
3.Van legjobb barátod?
4.Magad szerkeszted a képeket a blogodhoz?
5.Hány blogod van?
6.Van aki segít blogolni?
7.Ha van legjobb barátod akkor, mióta vagytok azok?
8.Hova nem akarsz elmenni soha és, miért?
9.Sok barátod van?
10.Szerelmes vagy valakibe?
11.Volt cikis élményed és, ha igen akkor mi?

11 ember akinek küldöm:

1.Patrícia Király
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.

A gondolatok legmélyén.

Miután elment a hulló csillag folytatódott a sírás.Lassan felemeltem a fejem és néztem az éjjeli történéseket.Úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit és nézem az embereket.Le jöttem a ház tetejéről és a város felé indultam.Közben láttam hogy egyre kevesebb fény szűrődik át a házak ablakán keresztül, de annál több csillag jelent meg az égen.Amikor már a városban voltam óvakodnom kellett, hogy ne menjen át rajtam néhány ember.Már az éjszaka sötétje kerekedett felül a városon.Megnyitottak a szórakozó helyek és a fiatal lányok kihívó ruhákban járták a klubokat.Részeg férfiak vandálkodtak az utcán.A város egyre ijesztőbb lett.Órákig bolyongtam és egyszer csak azt vettem észre, hogy pirkad.A szórakozó fiatalok elindultak haza fele.Én is követtem a példájukat.Út közben nagyon sok stresszes és álmos arcot láttam.A kávézókban az összes ülő hely foglalt volt.Száguldozó autók, kéregető hajléktalanok, és a dulakodó emberek barátságtalanná tették a várost.

Kis idő múlva haza értem.A ház olyan volt, mint egy új autó a régiek közt.Kitűnt a többi közül.Amikor átsuhantam az ajtón mélységes csend honolt.Rá pillantottam az órára és reggel fél 7 volt.Úgy gondoltam, hogy leülök a kanapéra és várom, hogy valaki felkeljen.Végig magam elé néztem és csak az életemen gondolkodtam, és hogy milyen nagyszerű lenne megint élni.Elkezdtem könnyezni és felálltam a kanapéról.Kiakartam menni a konyhába.Miközben mentem össze estem a sírás közepette és a földön sírtam keservesen, élni akartam...Nem tudtam kiélvezni a szép életet.A szerelmet.A gyerek gondozást...Most, ha megpróbálnék élni akkor ahhoz kapcsolatot kéne teremtenem az emberekkel és mindenki tudja, hogy mi lenne a következménye...Zajok hallatszottak az emelet felől.Valaki jön lefele.Bárki is az nem láthat meg így.Gyorsan elvonszoltam magam a kanapé mögé.Próbáltam elcsendesedni.Kikukucskáltam, hogy ki lehet az.Zack volt.Mellém sétált és leült.Fel akartam állni és elmenni, de nem volt bennem erő hozzá.

-Jó reggelt-mondta maga elé meredve
-Szia-mondtam halkan
-Ha, most elakarsz menni...-kezdett a mondandójába-Nem foglak benne meggátolni.-bökte ki
-Nem is kell meggátolnod.-mondtam kissé flegmán.-Ki mondta, hogy elakarok menni?Elakarok jutni a túlvilágra.Nem tudom, hogy mit kéne megtennem és ez elég aggasztó.
-Ha akarod segítek neked-fogta meg a kezem.
-Köszönöm-mondtam hálásan és közben megszorítottam a kezét.A vállára döntöttem a fejem és mindketten előre néztünk.Halk lépéseket hallottam a lépcső felől.Felálltam a földről és néztem, ahogyan lelépked Jessie a lépcsőn.
-Szia-köszöntöttem enyhe mosollyal az arcomon.
-Sziasztok-köszönt nekünk és eltűnt a konyhában.
-Szia-mondta halkan Zack is Jessienek
-Bármi történjék is...-fordult felém Zack-Szeretni foglak mindig.-enyhe mosoly jelent meg az arcomon.
-Én is szeretni foglak.-Mondtam ki-De én egy szellem vagyok és kitudja mikor jön el az az idő amikor el kell búcsúznunk.Hisz jól tudod, hogy itt ragadtam, mert nem találtam meg az igaz szerelmet.Mostmár megvan, de itt vagyok.Én már elakarok menni, hogy ne kelljen itt szenvednem, mert látom az élőknek a vidám életét és akkor, csak jobban csábulok, hogy élni akarok, de már nem tudok.
-Megoldást kell rá találnunk.-mondta Zack mélyen a szemembe nézve.-Ha te itt fogsz szenvedni nekem sem lesz jó.Van is egy ötletem...
-Tényleg és mi?-sivítottam fel
-Boldognak kell lenned, és elfeledni minden rosszat.
-De, hogyan amikor nem is élek.-mondtam
-Kis időbe fog telni, de megéri-mondta és halvány mosoly futott át az arcán.
-Hát megpróbálom-mosolyogtam és átöleltem.
-Hé, mi most járunk?-tolt el kicsit magától.
-Öhm...Úgy is mondhatjuk.-mondtam
-Akkor meg ne ölelgess.-és megcsókolt én meg örültem magamban, hogy megtaláltam az igaz szerelmet és megvan, hogy hogyan tudok átmenni a halottak világába ebből a köztes állapotból.

Az érzelmek

Amikor felkeltem éjszaka volt.A házat sötétség uralta.Amikor lenéztem a testemre a testem világított, mint a sötét utcán az utolsó pislákoló lámpa fénye.Körbe néztem, hogy vajon mit csináljak.Mivel szellem vagyok nem tudok sok mindent csinálni.Aztán gondoltam elmegyek úgy mond sétálgatni.Átmentem a falon egyenesen az utcára.A hold ezüst fénye világította meg az utcát.Végig mentem az utcán és csak bolyongtam a városban.Az érzés rémisztő volt, hogy többé nem tudok mással kommunikálni csak Zackkel.Amikor láttam, hogy kezd fel kelni a Nap akkor haza felé vettem az irányt.Útközben láttam ahogy az emberek rohangálnak föl-le az utcákon, hogy ne késsenek el a munkából.Amikor a házhoz értem átsuhantam a ház egyik falán és a konyhába érkeztem ahol Zack itta a kávéját Jessie társaságában.

-Szia Amanda.-mondta Zack mosolyogva
-Sziasztok.-mondtam kifáradva
-Azt üzeni, hogy szia-mondta Zack Jessienek.
-Szia.-mondta Jessie-El megyek letusolni-mondta és eltűnt az emeleten
-Hogy van?-ültem le a székre.
-Jól-mondta-Te után néztem valaminek a neten.-Mondta, majd a laptopjához nyúlt és megmutatta, hogy hogy tudnánk azt elérni, hogy lásson engem Jessie is.
-Király!Hogy kell csinálni?-kérdeztem miközben oda suhantam a laptophoz.
-Először is kéne egy hajszál Jessie-től és neked az egyik kedvenc dolgod.
-A kedvenc dolgom az a kulcs tartóm amit tőle kaptam.Az egyik hajszálát csak feláldozza.-mondtam-Mondd tovább
-Oké-vett mély levegőt.-Kell a te hajszálad is.-mondta
-Na ez nem lesz egyszerű...
-Elmegyünk hozzád és majd a fésűdből kiveszünk egy hajszálat.-jelentette ki én egyetértőn bólogattam-Kéne egy gyertya ami fehér.És ennyi-mondta
-És mi a folyamat?

-A hajszálakat a gyertya felett elégetjük.A viasz ami maradni fog a gyertyán azt ráöntjük a kulcs tartódra.És majd elmondjuk ezt a szöveget: Erők amik itt vannak szólítunk titeket.Az itt levő szellemet tegyétek láthatóvá Jessie Russo számára.Erők halljátok meg a kérésünk és teljesítsétek.

-Ez egész egyszerű.-mondtam-Én elmegyek elhozom a kulcs tartómat és a fésűmet.Te beszélj Jessie-vel-Amint befejeztem már száguldottam el a lakásomhoz.Át suhantam a falakon és a lakásomba értem ami levolt zárva rendőrségi szalaggal.Könnyezve jártam át a szobákat.Közben felvettem a kulcs tartót és a fésűt.Amikor végeztem elkezdtem felfele szállni ne, hogy megíjedjenek az emberek egy repülő fésű és egy kulcs tartó miatt.Fent sokkal gyorsabban tudtam mozogni.Belehúztam és pillanatok alatt Zack-nél voltam.Amikor beértem a házba már minden elvolt rendezve.
-Itt vagyok-kiáltottam Zack-nek.
-Nappaliban vagyunk.
A nappali felé vettem az irányt és leültem melléjük a földre.Elkezdtük a szertartást.Elégettük a hajszálainkat és megvártuk hogy megolvadjon a viasz.
-Megolvadt-szólt Jessie.Ráöntöttük a kulcstartóra és elmondtuk hárman egyszerre a szöveget.
Vártunk egy kicsit.
-Érzel valamit?-kérdezte Zack Jessiet aki meredten előre nézett.
-Minden kezd elhomályosodni.-könnyezett a szemének a fájása miatt.
-Értem.-mondta Zack és megfogta Jessie fejét és felém irányította-Látsz valamit?
Jessie megdörzsölte a szemeit és  kinyitotta.Nagyon koncentrált.
-Kezd el múlni a homályosság.-mondta monoton hangon.Még egyszer megdörzsölte a szemeit és lenézett az ölébe-Most már látok.-mondta az ölét nézve és lassan fel emelte a fejét.Pont engem nézett.
-Látod?-kérdezte Zack
-Igen-kezdett el könnyezni és bólogatni.
-És hallasz is?-kérdeztem várva a választ
-Igen hallak!-kiáltotta örömében.
Mindketten felálltunk és átöleltük egymást és a kezem sem ment át rajta!Lassan elengedtem és Zackhez fordultam.
-Sikerült!Lát engem!
-Igen lát!-mosolygott
Átöleltem és...megcsókoltam.Nem tudom mi ütött belém de olyan szenvedélyesen csókoltam meg hogy majdnem felborultunk.Átölelte a derekamat és vissza csókolt.Lassan elengedtem a szemébe néztem és rögtön elkezdtem felfele szállni ki a tetőre és csak sírtam.Sírtam mert meghaltam.Sírtam mert nem lehetek mellette.Sírtam mert nem tudtam kiélvezni az életem.Láttam egy hulló csillagot amikor két könnycsepp között felpillantottam és azt kívántam bárcsak élhetnék...

 

Jessienél

Amikor haza értünk Jessievel akkor ő zokogva leborult az előszobában és csak zokogott.Ha élő lettem volna akkor átöleltem volna.Leültem elé.Felhajtotta a fejét és átnézett rajtam.Mintha megérezte volna, hogy ott vagyok.Felemelkedtem és leültem a kanapéra.Jessie felment az emeletre letusolt és álomba sírta magát.Eldőltem a kanapén és én is elszundítottam.Másnap reggel 7-kor felkeltem és szokatlanul nagy csend volt a házban.Kezdtem furcsállani mert Jessie ilyenkor már fent szokott lenni.Felsuhantam a szobájába lehúzott redőny és hatalmas felfordulás fogadott.Elsuhantam a fürdőszoba felé ahol halottam ahogy sír.Az ajtó nyitva volt ő a földön ült és az ereit vagdosta.Amint megláttam azonnal elsuhantam Zack-hez a lehető leggyorsabb módon.Át mentem a falakon be a szobájába.Aludt.

-Zack!Gyere gyorsan!-ordítottam az ajtóban.
-Mi történt?-pattant ki az ágyból
-Jessie az ereit vagdossa-mondtam zokogva.
-Indulás-mondta miközben gyorsan felöltözött

Beült az autóba besuhantam én is és villám gyorsan ott teremtünk Jessie házánál.
-Be van zárva!-kiáltotta Zack-Nyisd ki!
-Rendben-Át mentem az ajtón és kinyitottam.

Zack felrohant a fürdőszobába és ledermedt amint meg látta Jessiet a földön kuporogva a vértócsába.

-Hívd a mentőket!-kiáltottam Zack hívta a mentőket akik 10 percen belül megérkeztek.


Bekötötték Jessie kezét és azt mondták, hogy vigyázzon rá Zack.

-Jessie gyere nálam fogsz lakni amíg fel nem dolgozod, hogy Amanda meghalt.-mondta miközben Jessie újra zokogni kezdett.

Beszálltunk a kocsiba és haza mentünk.Amikor haza értünk Zack leültette Jessiet a kanapéra.

-Jessie megkell beszélnünk valamit-mondta Zack-Amandáról.
-Mit?-kapta fel a fejét.
-Amanda itt van-kezdett neki-Látom a szellemét itt ragadt
-Mi?Amanda hol vagy?-kezdett tapogatózni a levegőbe, hogy megtalálja.
-Nyugodj meg-ő lát téged
-Mivel tudod bizonyítani, hogy itt van?-kérdezte Jessie

Levettem egy könyvet a polcról és oda tettem az ölébe.

-Amanda!Hát tényleg itt vagy!-zokogott örömében
-Mondd meg neki hogy nyugodjon meg és ne bántsa magát.-mondtam Zacknek
-Azt üzeni, hogy Nyugodj meg és ne bántsd magad.
-Az ő kedvért bármit!-Amanda gyere ide hadd öleljelek meg!

Oda hajoltam és átöleltem.

-Érzem ahogy átölel!Érzem!-zokogott-Érzem a szeretetét!

Én is elkezdtem sírni majd lassan elengedtem.

-Gyere-mondta Zack miközben megfogta Jessie kezét-Pihenj egy kicsit.-közben felvezette a vendégszobába, hogy ott eltudjon aludni.

Én a kanapén ülve néztem ki a fejemből és amikor Zack leért leült mellém.

-Nagyon felzaklatta mind ez.-Mondta maga elé nézve
-Láttam...-suttogtam-Majd csak túlteszi magát valamikor, hogy meghaltam...-és amikokr kimondtam az utolsó szót sírásban törtem ki.
-Nyugodj meg.-mondta Zack-Amíg itt vagy addig jó, ha végleg elmész én is összetörök.-mondta és átölelt.
-J..jó...Ne..nekem i...is add...ig e...egyben marad a szívem a-ami már e...egy kop...koporsóban van.-mondtam zokogvan és eldőltem a kanapén és a fejem a párnára tettem és álomba sírtam magam.

Temetés

Sajnos,most hogy meghaltam,a temetésemnek is előbb-utóbb  bekellet következnie.Szerencsére Jessie az incidens óta felgyógyult,és kapott róla jelzést,hogy mikor lesz a temetésem.Azóta,mióta meghaltam,minden egyes percben vagy Zack-el töltöm az időt,vagy Jessie-t figyelem. .Így tudtam meg azt is,hogy mikor lesz megtartva a temetésem.Tehát még el is tudtam menni rá.Hát nem csodálatos?Ott lehetek a saját temetésemen,és végignézhetem hogyan ásnak el a földbe.
*A temetésen*
Besuhantam Jessie Mercedes-ébe és már mentünk is a temetésre.Nem kellett sok idő hogy odaérjünk,mivel abban az utcában tartották ami szemben volt azzal amiben Jessie-vel  laktunk.Épp hogy odaértünk,én már láttam hogy Zack megbújt egy bokor mögött és onnan figyelte hogy mi lesz.Gyorsan odamentem hozzá:
- Te meg mit keresel itt?
- Eljöttem hogy megnézzem a temetésedet.Baj? - láttam hogy elbizonytalanodott
- Nem dehogy baj,csak meglepődtem hogy itt talállak.
- De miért?
- Nem tudom.Arra nem gondoltam,hogy a temetésemen is itt leszel.
- Hát pedig itt vagyok.
- Oké.
Visszasuhantam Jessie mellé,és már kezdődött is a szertartás.Láttam hogy barátnőm már könnyeit hullajtja.Arcán én is megkönnyeztem.De ezt csak a bokor mögött megbújó Zack látta.A szüleim nem lehettek itt mert ők 10 éves koromban meghaltak.Na de vissza a temetéshez!A pap aki elmorzsolta szent szavait,miután végzett a beszédével,intett 2 embernek hogy beleboríthatják a földbe testemet.A 2 ember engedelmeskedett és beleborítottak.Jessie vadul sírni kezdett,én meg ahogy megláttam,térdre borultam előtte,és ugyanúgy sírni kezdtem mint ő.Lassan a temetésnek vége lett,és mindenki hazament.Úgy döntöttem,hogy hazamegyek Jessie-vel a házába,és ott éjszakázom.Nem akartam őt egyedül hagyni egy ilyen szertartás után.